|
Sztárvendég a "KÉZINYÁRBAN"! Az esti
sztárvendég érkezésének találgatása már közkedvelt téma volt, bár a
tippelgetésen kívül, csak edzőink tudhattak biztosat, amelyet
hétpecsétes titokként őriztek, egészen este fél nyolcig, amikor a
kéznyár honlapján kihirdetett szavazáson fölényesen győzedelmeskedő
Tóth Tímea leparkolt személygépkocsijával a Csokonai intézményegység
udvarában. Az
ex-fradista balátlövő klasszist nagy szeretettel fogadtuk, s ha kissé
megilletődve is, de nagyon sok kérdéssel bombáztuk az ugyancsak
zavarban lévő profi válogatott játékost. Tímeát Galambos Attila
köszöntötte köreinkben: „Először is rettentően boldogok vagyunk, hogy
megtiszteltél bennünket az ittléteddel, reméljük a kézilabdás
csemetéknek ezzel örök élményt, maradandó emléket fogsz szerezni.” Majd
pedig megkaptam a szót én, mint „Riportertomi”, hogy egy interjút
készítsek az osztrák NÖ Hypo csapat újdonsült kéziével, Tóth Tímeával,
a többiek előtt…
- Kezdésül bele is vágnék a közepébe, ahogyan mondani szokás. Kérlek, mesélj nekünk egy kicsit az eddigi önéletrajzodról, illetve a pályafutásodról! - Zalaszentgróton születtem, majd ott helyben jártam ki az általános iskolát, ahol ötödik osztályosként ismerkedtem meg a kézilabdával. Először jobb szélsőként számítottak rám, majd pedig megkaptam a máig is kedvelt és kötelező posztomat, a balátlövőt. A szentgróti kézizést követően Zalaegerszegre kerültem, ahol az NBI-es együttes felnőtt csapatában játszottam tizenhét, tizennyolc évesként. A korosztályos utánpótlás válogatottaknál még nem igazán számítottak rám, viszont volt egy-két alkalom, amikor én is címeres mezt húzhattam. Az egerszegi időszak alatt több játékos megfigyelő is megkeresett különböző számomra neves kluboktól kedvező ajánlatokkal, mint például a Pécs, a Fehérvár vagy éppen a Ferencváros. Mint ismeretes végül az utóbbi ajánlatát fogadtam el, ezt találtuk a legjobbnak a családommal közösen a fejlődésem szempontjából, így már fradistaként kezeltek, amire nagyon is büszke voltam, vagyok. A Fradinál először nem tudtam megvalósítani a hozzám fűzött reményeket, bár nehéz is lett volna, hisz még akkoron olyan sztárokkal kellett volna megküzdenem a csapatba kerülésért, jobban fogalmazva a posztomra kerülésért, mint például Kökény Beatrix vagy éppen Farkas Ágnes. Így egy év erejéig kölcsön szerződést írtam alá az NBI-es Vác csapatához. Vácott szokatlan módon és kényszerből jobb átlövőt kellett hogy jászak, de a fiatal és tapasztalatlan Tóth Timi még ennek is örült, hogy pályára léphet a nem jól sikerült fradista évek után. Az egy év lejártával visszatértem a Népligetbe, ahol megkezdődött a számomra legkedvesebb időszak. Az FTC-nél eltöltött évek alatt rengeteg barátot és példaképet szereztem. Utóbbi jelzővel illetem meg - véleményem szerint a világ majdhogynem legjobb női kézisét – Kökény Beatrixet, akinek még az utolsó népligeti napjaimban is mondtam edzés közepette, hogy álljon be egy pár lövés, csel erejéig, hagy tanulhassunk. Magyarország legnépszerűbb klubjában sorra értem el a jobbnál jobb eredményeket. Ebbe a kategóriába tartoznak a bajnoki címek, vagy éppen az EHF kupagyőzelem(!). Az utolsó zöld-fehér éveimben úgy érzem meghatározó játékossá nőttem ki magam, mind a klubcsapatomban, mind a válogatottban, ahová időközben behívtak, melynek elmondhatatlanul örültem. Pár hónapja az utolsó évad befejezése előtt, bejelentettem, hogy hat év után távozni kényszerülök, különböző okok miatt. Röviden ennyi. - Melyek voltak ezek az okok és miért pont az NÖ Hypohoz szerződtél? - Az okok kifejezést inkább szűkíteném és azt mondanám, hogy egy ok miatt, mely a mai világban igen meghatározó mindenegyes embernek. A Fradi-szívből és dicsőségből úgy gondolom, hogy vásárolni nem tudsz, és ez az utolsó kijelentésem nagyban befolyásolta a döntésem. A Ferencváros és azon belül Maglódi úr közel 10 millió Ft-tal tartozik nekem mind a mai napig, ami nagyon fájó, hisz nem tudhatom azt, hogy ezt az összeget viszont látom-e újra. Mivel lejárt a szerződésem és pénz nélkül voltam, gyorsan szerettem volna klubot találni, helyeselek választani, hisz annyi kérőm volt, hogy azt el nem tudom mondani. Végül, mint ismeretes az osztrák bajnokságban szereplő Hypohoz kerültem, amelyet azért is választottam, mert közel fekszik Magyarországhoz, azon belül szüleim is így a „közelemben” vannak és bármikor meg tudom őket látogatni, más részről, pedig BL-győztes szeretnék lenni, melyre nagy esély mutatkozik, így a következő évad elé nézve, hisz rengeteg sztárral erősített az új klubom. - Edződ, Németh András és legjobb barátnőd, Kirschner Era döntése (mindketten a Hypohoz igazoltak) nem is befolyásolta a döntésedet? - Részben. Ugyanis én jeleztem legelőször a távozási szándékom, melyet a vezetők korrekten el is ismertek. András és Era, csak a későbbiekben tárgyaltak az osztrákokkal, mely számomra ismét csak előnnyé vált. - Pályafutásod során már jó pár edzővel dolgoztál együtt, ezek közül a legjelentősebbek a szövetségi kapitányaid és egyedüli edzőként Németh András, aki jelenleg a válogatott vezére is. Hogyan gondolod, hogyan érzed, kivel ment a legjobban az együtt működés? - Itt egyértelmű a válaszom, Németh András számomra a klasszikus edző, a világ legjobb trénerének tartom. Ő figyelt fel rám az egerszegi teljesítményem alapján annak idején, majd az ő munkája alatt lettem válogatott, míg a rengeteg gólomat is úgy gondolom, hogy részben neki köszönhetem. Hisz András nagyon sokat foglalkozott velem, mind lelkileg, mind fizikailag. Volt olyan edzésünk, hogy az egész gyakorlat alatt csak az ő erősítő feladatait végeztem. Továbbá Andrásnak van egy nagyon furcsa segéd eszköze, a kerékpárgumi. Ha már hozta a „gumiait”, akkor tudtuk, hogy nem lesz kegyelem, kifulladásig megy majd az edzés. Tisztelem, szeretem, mint edzőt és emberi jellemet. Nagyon erőskezű, volt, hogy civakodtunk, vagy éppen sírva örültünk egy-egy sikernek, de átlagban jó párost alkottunk és remélem – ha már így hozta a sors – a jövőben is. Emlékszem, még a váci kölcsönszereplésem előtt, a fradista élvonalbeli debütálásomra. Már vagy hat-hét góllal vert minket a Dunaferr hazai környezetében, amikor húsz évesen üvöltve pályára küldött váratlanul, hogy akkor most mutassam meg, hogy mit tudok és lőjem a gólokat. Természetesen a legpocsékabbul játszottam, ahogyan talán még az óta sem és egy gólt sem szereztem. Benn az öltözőben a meccs után jó nagy szidást kaptam, hogy mit képzelek, mit keresek itt a Fradiban és nagyobb alázatot kért tőlem a sport iránt. Akkor úgy érzetem, hogy végem van, mint kézilabdásnak. Hazafelé Újvárosból, a buszon mindenki csak vigasztalt, mert én végig zokogtam Pestig… Ezek ellenére még egyszer mondom, a legkiválóbb edző, akivel valaha is együtt dolgoztam! - Pályafutásod során melyek voltak a legemlékezetesebb meccseid? - Az EHF-kupadöntő visszavágója, ahol Horvátországban 1 góllal sikerült nyernünk és ezzel megnyertük az európai kupát. De említhetném a legutolsó Fradi-meccsem is, a bajnoki döntőt, ahol vagy két-három ezer Ferencváros szurkoló előtt, fantasztikus hangulatban ismét egy góllal felül múltuk a sokkal erősebb Győr együttesét, mellyel kétszeres magyar női kézi bajnok lettem. - Ha már említetted a Fradi-szurkolókat… Mi a véleményed a szimpatizánsokról? - Csodálatosak, ember felettiek. Azt hiszem, hogy Európában egyedül állóak, egyszerűen jelzőket nem tudok találni rájuk. Több meccs is volt mióta az FTC-ben játszom, amikor nyolcadik játékosként ott voltak jelen és megállás nélkül biztattak minket. Azt hiszem, hogy nélkülük a sikerek nem jöttek volna össze. Több százan, de volt olyan külföldi meccsünk, ahová több ezren kísértek el minket és teremtettek hazai pálya feelinget. Távozásomkor nagyon sok e-mailt, levelet és SMS-t, valamint üzenetet kaptam, hogy sajnálják a továbbállásom, de sok sikert kívánnak. Többen megígérték, hogy kilátogatnak majd a Hypo-meccseimre is, de hallottam róla, hogy sokan készülnek az augusztus 11-i győri négyestornára, ahol a horvát, az osztrák és a magyar bajnokon kívül a házigazda is jelen lesz. Nagyon szeretem őket, ahogyan azt a bajnoki döntő utáni fiesztán, most is kijelentem. - Milyen érzésekkel várod a Fradi-elleni meccset a négyestorna során? - Nagyon rossz lesz, azt az érzést nem fogom kívánni senkinek. Megszerettem a Ferencvárost, a szurkolókat és a közeget, ami körül vett évekig. Több barátot is szereztem a zöld-fehéreknél, mint például Siti Esztit, Kökény Beát vagy éppen Kirschner Erát, de a Kovács Verával (Csirke) is elvoltam. - Nagyon sok alkalommal nyújtottál jó teljesítményt, kirobbanó formában vagy. Milyen eredményeket szeretnél még elérni, magadénak tudni? - Először is már így is igen szép eredmény listám van. Hisz az említetteken kívül, Magyar kupagyőztes, kétszeres EB-bronzos, VB-ezüstös és BL-döntősnek mondhatom magam. Szeretnék még nyerni BL-t a Hypoval, illetve az Olimpián az arany éremig menetelni. - Ha lejár majd a szerződésed a Hyponál (Timi 2 évre kötelezte el magát), hol szeretnéd folytatni a pályafutásodat? - Ez még nagyon távoli kérdés, de megpróbálok rá válaszolni. Ez sok külső és belső körülménytől is függ. Ha az FTC kifizet és biztos anyagi lábakon áll majd, akkor mindenképp szeretnék visszatérni a Népligetbe, viszont ha volt klubomnak nem sikerül rendezni a tartozást, minden bizonnyal vagy a Hyponál, vagy más külföldi csapatban folytatom majd. - Köszönöm a válaszaidat, nagy élménnyel gazdagodtunk . Reméljük nagy sikereket fogsz elérni Ausztriában és valóra válnak álmaid. Sok sikert, kitartást és hajrá Hypo, hajrá Tóth Timi! - Köszönöm, a jó kívánságokat. Köszönöm, hogy itt lehettem. Timi ezek után tengernyi autogramot osztott ki a kézis palántáknak. Volt, aki a labdáját, volt a ki a sportcipőjét, klubmezét, kézinyáros pólóját íratta alá. A klasszis távozása után, egy órás szabad program következett, majd pedig a szokatlan módon az azonnali alvás. Végel Tamás,
|
|||